Rég nem írtam bejegyzést, de a napokban történt beszélgetések meghozták gyümölcsüket. Remélem, élvezni fogjátok ezt a cikket.

Mióta elvégeztem a kozmetikus sulit, hatalmas élvezettel vizslatom a körülöttem lévők arcát.

• A boltos idős hölgy ráncait, melyeket az aggódás, idegeskedés, és örömteli percek okoztak,
• A fiatal szomszédlány üde, pirospozsgás pofiját, akinek nincs más dolga, csak tanulni, és leérettségizni,
• A kikerekedett arcú kismamát, akiről messziről üvölt a boldogság.

Amikor bemegyek a boltba, a gyógyszertárba, egy moziba, étterembe, rendszerint az első dolgom az, hogy az ott lévők arcát megnézem. Ki van-e szedve a szemöldökük, milyen íve van, jól áll-e az arcformájához, a szeméhez, nézem a ráncaikat. Vannak-e, hol helyezkednek el, a fejemben néha összerakok egy életet, min mehetett keresztül az évek során.

A fiatalabb lányokon megnézem a sminket, hogyan van eldolgozva, mit emelt ki, hogyan emelte ki.

Aztán egyszer csak szembe jön velem a borzalom, és én csak...

 

A bejegyzésem fő témája azonban nem engem érint, hanem a férfiakat. Akik körülöttünk, kozmetikusok körül élnek.

Akik támogatnak minket, és elviselik a mániáinkat.

Igen… Mániáról beszéltem.

Munkamániásak vagyunk. Mindenhol a munkát látjuk. És meg is találjuk.

Azonban nem csak mi...

A minap lepett meg a férjem. Akkor körvonalazódott bennem, hogy erről bejegyzést kell írnom :D

Az egyik üzletben vásároltunk, mikor bejött egy, a huszas éveiben járó lány. Ízléstelen, fekete, elöl ujjnyi vastag, hátul vékony szemöldökkel, és – kapaszkodjatok meg – sárgára szőkített hajjal.

Kb ilyen:

Ne értsetek félre, semmi baj ezzel, én is szőkültem sötétbarnáról, ezzel nincs gond.

De szőke hajhoz fekete szemöldök? Ne már…

És, hogy visszatérjek az eredeti témára, férjem annak rendje és módja szerint odahajolt hozzám, és megszólalt: „Nézd már, csak szerintem gáz ez a szemöldök?”

Mit tehettem volna, elnevettem magam. Kicsit szégyelltem, hogy ilyen reakciót megengedtem magamnak, hiszen bármikor eljöhet hozzám egy olyan Vendég, akinek az előző kozmetikusa elrontotta a szemöldökét.

Első körben rákérdeztem páromra, hogy mióta figyeli ezeket. A válasza megdöbbentett. Amióta egy pár vagyunk. 2011 októberében jöttünk össze. És elmondása alapján, amióta én mutogattam neki, hogy kin mit változtatnék, milyen a sminkje, szemöldöke, arca, azóta akaratlanul is felfigyel ezekre a dolgokra. Néha elgondolkodik rajta, vajon én mit mondanék, ha látnám...

A kedvencem pedig az, hogy egy barátnőmmel kapcsolatban kérdezte: "Amúgy XY-nak megmondtad már, hogy milyen béna a szemöldöke? Vagy csak szerintem az?"

Igen. A megismerkedésünk hetében. De neki így tetszik, én pedig nem erőltethetem rá azt, ami neki nem tetszik.

Ezután körbe kérdeztem kozmetikus ismerőseimnél, és szinte mindenkitől ugyanazt a választ kaptam. A férfiak igenis nézik, és durván kritizálják a nem megfelelő szemöldököt, sminket, sőt, akad, aki figyeli a szőrzetet hónaljban, arcon. 

Ahogy olvasom a kolléganők történeteit, melyekben nem mi vagyunk a főszereplők, hanem a férjek, vőlegények, barátok, egyre inkább veszem észre azt, hogy a nők nem is annyira kritikusak egymással szemben.

Egy férfi sokkal durvábban fejezi ki magát, sokkal erőteljesebben reagál egy neki nem tetsző dologra.

 

Szóval Hölgyek, óvatosan a férfiakkal. Mert attól, hogy nem kritizálják a szemöldökötöket, vagy sminketeket, esetleg azt, hogy milyen szőrös már a lábatok, igenis van véleménye róla :D Csak nem mondják - mert nem merik ;)

 

Puszillak Benneteket:

Katuska

 

Megosztás a facebookon